Alig 10 nappal a bajnokság rajtja előtt csapatunk vezetőedzőjével, Andjelko Mandiccsal készítettünk összegzést a felkészülés eddigi tapasztalatairól.
– Egyre közelebb a kaposvári szezonnyitó, a szurkolók pedig kíváncsian várják, hogy hol tart a csapat a felkészülésben.
– Többé-kevésbé minden a tervek szerint alakul, bár Andrew Henderson sérülése miatt akadtak előre nem kalkulált helyzetek. Tudtuk, hogy tavasszal volt egy lábműtétje, de arra számítottunk, hogy szeptember elejére játékra kész állapotban lesz. Bízunk benne, türelmesek vagyunk vele, de muszáj volt reagálnunk, hogy az első bajnoki meccsre teljes legyen a keretünk.
– A pótlására érkezett Ethan Wright még csak néhány edzésen van túl. Mik a személyes benyomások vele kapcsolatban?
– Ethan a kaposvári torna bronzmérkőzésén háromszor három percet már játszott, úgy, hogy két nappal korábban még a repülőn ült. A személyes tapasztalat eddig igazolta azt, amit a felvételek mutattak: jól dob, jó a labdával, érti a kosárlabdát. Biztos vagyok benne, hogy fontos tagja lesz a csapatnak.
– Akkor már csak az a kérdés, hogy milyen lesz a csapat…
– Az a mondat, hogy „időre van szükségünk”, minden korábbinál igaz. A keretünk átalakult és olyan magyar játékosok érkeztek, akik korábban még egyáltalán nem vagy csak nagyon keveset játszottak az A csoportban. A rutint nem lehet azonnal megszerezni, a fiatal játékosoknak élesben kell megtapasztalniuk, hogy az élvonalban mennyivel nagyobb a sebesség és a fizikalitás. De örömmel mondhatom, hogy mindenki nagyon szorgalmasan dolgozik és mindent megtesz a fejlődés érdekében.
– Az edzőmeccsek milyen támpontot nyújtottak eddig a szezon egészét tekintve?
– Óvatosan kell bánni mindennel, ami eddig történt. A csapatok kísérleteznek, ilyenkor még nagyobb rotációval dolgoznak és értelemszerűen kevesebbet készülnek az aktuális riválisokból, inkább a saját játékukra koncentrálnak.
– A kaposvári torna két mérkőzésén láthattunk jó és kevésbé jó időszakokat…
– Egy ilyen fiatal csapatnál, mint a miénk, a hullámzó játék teljesen természetes. A Paks ellen az első negyedünk ráment arra, hogy alkalmazkodni tudjunk az ellenfél sebességéhez. Mire ez sikerült, már hátrányba kerültünk, de a második negyedtől jobban játszottunk és szoros meccsre késztettük a paksiakat. A Kaposvár ellen 15 percig kontrolláltuk a játékot, majd jött egy rövidzárlat és megfordult a meccs. Mivel nekünk négy nap alatt ez a harmadik mérkőzésünk volt, a második félidőben már mindenki lehetőséget kapott, nem akartuk, hogy a túlterhelés miatt bárki megsérüljön. Ami az eddigiek alapján örömteli: megint összetartó közösség alakult ki az öltözőben. Ez azért nagyon fontos, mert csak akkor lehetünk sikeresek, ha minden pillanatban igazi csapatként működünk a pályán és a pályán kívül is.
(fotó: Kamenik Balázs)
