A végsőkig küzdöttünk, de nem bírtunk a DEAC-cal.
Az alapszakasz utolsó fordulójában még volt esélyünk arra, hogy ellépjünk az utolsó helyről, ehhez le kellett győznünk a hatodik helyért hajtó DEAC-ot, miközben az Oroszlány vereségére is szükségünk volt.
Bár 7–4-el indítottuk a meccset, ezt követően nem tudtunk újabb kosarat szerezni, a pontosabban triplázó DEAC pedig gyorsan szerzett tíz pontot, így 7–14-nél időt kértünk. A folytatásban is inkább a vendégek akarata érvényesült, az Osztojics-Szubotics kettősre nem találtunk ellenszert, miközben a tripláink sem jöttek. Nagyon messze így sem engedtük ellenfelünket, de Drenovac hármasára Pongó felelt egy dudaszós, bravúros hármassal, 16–23. Erről a hétpontos különbségről nem tudtunk elmozdulni, Osztojics sorra szerezte a kosarakat, és tízpontosra nőtt a hátrányunk.
A harmadik negyed feléhez közeledve 15 ponttal is vezetett a DEAC, de Zsíros és Moss tripláival közelítettünk, sőt, Moss újabb távolijával már hét pontra zárkóztunk 53–60-nál. A negyedik játékrész elején abszolút nyílttá vált a meccs, nagy küzdőszellemmel játszottunk, és a DEAC több mint négyperces kosárcsendjét kihasználva hat pontra jöttünk fel. 66–72-nél azonban három dobásunk is kimaradt, így nem tudtunk egylabdás közeli különbségre zárkózni, majd Wade büntetői után Osztojics szerzett kosarat, majd Mócsán triplájával ismét tíz fölött volt a hátrányunk. Két és fél perc alatt ez már túl soknak bizonyult, így elveszítettük az utolsó meccsünket az alapszakaszban, és a 14. helyről várhatjuk a jövő szombaton rajtoló, alsóházi rájátszást, ahol a Körmend, az NKA Pécs, a Zalagerszeg, a Kecskemét és az Oroszlány lesznek az ellenfeleink.
SZTE-Szedeák–DEAC 72–83 (16–23, 15–21, 25–21, 16–18)
NB I./A csoport, 26. forduló. Szeged, újszegedi sportcsarnok, 1000 néző. Vezett: Goda, Makrai, Nepp.
SZTE-Szedeák: KERPEL-FRONIUS G. 7, Neuwirth 2, Moss 8/6, Zsíros 3/3, RECORDS 27. Csere: Drenovac 23/3, Cseh 2, Mucza. Vezetőedző: Andjelko Mandics.
DEAC: Tyus 6, Gál 3/3, Mócsán 21/9, Szubotics 6/6, OSZTOJICS 26. Csere: Wade 7/3, Kovács Á. 4, Pongó 5/3 Gáspár 2, Hőgye 3/3. Vezetőedző: Pethő Ákos.
Andjelko Mandics: – Gratulálok a DEAC-nak, jobbak voltak! Az első öt percben jól játszottunk, után puhán, kommunikáció nélkül, sok hibával játszottunk. Három indításból egy pontot sem dobtunk. A küzdelem a második félidőben megvolt, arra nem lehet panasz, akartak a srácok. Hatpontos hátránynál három könnyű dobást rontottunk el. A második félidőben teljesen más hozzáállással játszottunk, mi pedig nem vagyunk olyan minőségi csapat, hogy ilyen hátrányból húsz perc alatt megoldjuk a dolgokat. Tíz döntő vár ránk, meccsről-meccsre haladunk, bízom abban, hogy a második félidei játékunkat tudjuk hozni negyven percen keresztül, és remélem, sikerül a végső cél.
Cseh Botond: – A legvégéig küzdöttünk. Az első félidőben sajnos puhán játszottunk, nem volt kommunikációnk sem. A szünet után jobban játszottunk, innen kell továbbmennünk. Tíz döntő vár ránk. Köszönjük a szurkolóinknak, hogy itt voltak ma is, hiszem, hogy együtt meg tudjuk csinálni!
Pethő Ákos: – Voltak hullámvölgyeink, az első félidőben nagyon jól játszottunk, ott a Szeged bravúros kosarakkal tartotta magát meccsben. A szünet után leengedtünk, ezt ragyogóan kihasználta ellenfelünk, ennek ellenére végig kontrolláltuk a mérkőzést. Amiért jöttünk, azt elértük, egy rövid pihenő után pedig készülünk a play-offra. Innentől nem sokat számít, mit értünk el az alapszakaszban, egy új bajnokság kezdődik, erre kell fókuszálnunk. Sok sikert a Szegednek az alsóházban!
Mócsán Bálint: – Gratulálok a Szegednek, egészen a végéig küzdöttek! Szorosabb lett a végjáték, mint szerettük volna, de sikerült lezárnunk a mérkőzést. Számunkra nagyon fontos volt, hiszen szerettük volna megtartani a hatodik helyünket. Hullámzó meccs volt, visszaengedtük ellenfelünket a meccsbe, nehéz dobásokat értékesített a Szeged, ezért is volt a végéig izgalmas a meccs. Ha minden igaz, akkor a Kaposvárral játszunk a rájátszásban, fél szemmel már arra készülünk. Két ki-ki meccset játszottunk velük, hasonlóak lesznek azok is, amik ránk várnak, de mindenképpen szeretnénk továbbjutni.
(Fotó: Kamenik Balázs)
